- A katolikus püspöki kar sokáig hallani sem akart az ügynökvádakról, aztán váratlanul úgy döntött, hogy alapítványt hoz létre a múlt feltárására. Ezek szerint nem légből kapottak a mindenfelé keringő ügynöklisták?

- A püspöki kar tagjai mindig is tisztában voltak az ügynökkérdés súlyával, de kezdetben politikai támadásként élték meg az egyházi vezetőkkel kapcsolatos állításokat. Később, amikor egyértelművé vált, hogy a vádak nem kizárólag a katolikus egyházat érintik, hanem más felekezeteket is, ráadásul civil személyek, írók, művészek is rendre gyanúba keverednek, akkor megszületett a felismerés, hogy ez össztársadalmi probléma, és a püspöki karnak is érdemben foglalkoznia kell a múlttal.

- Egyeztettek a Vatikánnal?

- A korszak tanulmányozásakor nem lehet figyelmen kívül hagyni a Vatikán keleti politikáját, de alapvetően a magyarországi egyház belső ügyéről van szó. Tudomásom szerint nem folyt semmiféle egyeztetés.

- A múlt vizsgálatára létrejött alapítványnak ön lett az elnöke. Felkérték vagy önként jelentkezett? Kinevezték vagy megválasztották?

- A predesztináció, az eleve elrendelés nem tartozik a katolikus egyház tanításai közé, de az esetemben valami hasonló történt. Tudják rólam, hogy történelem-német szakon szereztem diplomát, vonzódom a történelemhez, a püspöki kar egyháztörténeti bizottságának is a vezetője vagyok. Bizonyos értelemben kézenfekvő volt, hogy rám esik a választás.

- Magát a kezdeményezést ellenezte valaki?

- Ellenvélemény nem volt. Inkább arról vitatkoztunk, hogy alapítványi formában működjünk-e, vagy hozzunk létre egy külön egyháztörténeti intézetet. Minden kutatás halálra van ítélve, ha fékezni, irányítani vagy befolyásolni próbálják. Ezért fontos, hogy a püspöki kartól szabadságot kaptunk a munkánk elvégzéséhez.

- Pénz is járt a szabadsággal?

- Tekintettel arra, hogy az alapítványt a püspöki kar hozta létre, az alapító összeget is a püspöki kar adta.

- Mennyit?

- Százezer forintot.

- Tessék?

- Nézze, az egyház jelenlegi gazdasági helyzetét ismerve nem is számítottam lényegesen többre.

- Az összeg nagysága nem tükröz komoly elkötelezettséget.

- Az összeg nagysága talán nem, de azzal, hogy megadta nekünk a lehetőséget, a püspöki kar világosan kinyilvánította az akaratát. Alapítványként módunk van arra, hogy más forrásokból teremtsük meg az anyagi hátteret. Pályázhatunk, adományokat gyűjthetünk.

- Úgy tudom, hogy ön - bár a munka még el sem kezdődött - egyszer már kis híján lemondott a kuratóriumi elnökségről.

- Nem a fővárosban élek, hanem Pannonhalmán, az alapítvány vezetése így kétszeres energiát és időt emészt fel. Voltak elvi jellegű elvárásaim is. Ezek végül teljesültek.

- Az alapítvány alapító okiratában még csak utalás sincs az ügynökmúltra.

- Az alapítvány nem ügynökök felkutatására alakult, hanem a magyar egyháztörténet közelmúltjának tárgyilagos, tudományos vizsgálatára. A második világháború után berendezkedő diktatúra egyik legfőbb ellensége az egyház volt. Az emberek többségének fogalma sincs, hogy a pártállam milyen hatalmas apparátust mozgósított annak érdekében, hogy térdre kényszerítse az egyházat. Az ötvenes években az egyház karámba került, a Kádár-korszakban pedig már egyre nehezebb volt eldönteni, hogy hol húzódik a kollaboráció és a kényszerű együttműködés határa. Ilyen összefüggésben nem lehet megkerülni az ügynökmúltat sem. A munkánk során találkozni fogunk hitvallókkal, de fel kell készülnünk rá, hogy találkozni fogunk árulókkal is.

- Mit tesz az alapítvány, ha terhelő adatokat talál valamelyik püspökről?

- Első körben személyesen az érintettel beszélünk, második körben - lévén, hogy beszámolási kötelezettségünk van - a püspöki kar elé visszük az ügyet.

- Elképzelhető, hogy a kutatás eredményeinek csak egy részét ismerheti meg a közvélemény?

- Nem gondolnám. A teljes nyilvánosság pártján állok, még akkor is, ha az egyház számára kellemetlen információkra bukkanunk. A hallgatás nem érdeke az egyháznak. Ha nem mi fedjük fel az igazságot, akkor mások teszik meg helyettünk. Választhatunk: vagy saját magunk dolgozzuk fel a saját múltunkat, vagy kénytelenek leszünk abba a tükörbe belenézni, amit mások tartanak elénk.

- Van olyan tagja a püspöki karnak, aki kérte már az átvilágítását?

- Nem tudok róla.

- Ön sem?

- Én pár évvel ezelőtt, amikor láttam, hogy milyen világ jön, annak rendje és módja szerint benyújtottam az átvilágítási kérelmemet. Most már hivatalosan is igazolni tudom, hogy soha nem voltam beszervezve és soha, senkiről nem írtam jelentéseket. A nemzetbiztonság annak idején két kartont is kiállított rólam, ezeken az szerepel, hogy megtagadtam az együttműködést.

- Püspöktársai tudtak erről?

- Mármint az átvilágításomról? Nem hiszem. Pannonhalmán, a bencés rend egyik belső fórumán bemutattam az átvilágítóbíráktól kapott dokumentumot, de a püspöki karban senkinek sem szóltam. Nem akartam se kérkedni, se feszültségeket kelteni.

- Nem tart attól, hogy a feladatba, amit elvállalt, csak belebukni lehet?

- Az egyházat mindenekelőtt életünk tisztaságával, igehirdetéssel, tanítással szolgálhatjuk. Az egyháznak hitből fakadó, erkölcsi kötelessége, hogy tisztázza saját helyzetét a világban. Az egyház nem a tökéletesek közössége, hanem a bűnösöké, akik kegyelemre jutottak. A kereszténységünk eredete az, hogy Isten meghívott bennünket a hitre, amelyet a bűnbánat által élhetünk meg. Bármilyen vétket is követ el egy hívő keresztény, azt nem elkenni vagy agyonhallgatni kell, hanem bevallani és megbánni. Különben nincs megtisztulás.